A rejtélyes belga hölgy és a luxus - Szőcs László
Népszabadság Online 2004.12.15. 16:33
Végy egy feltûnõen csinos, de megközelíthetetlen, rejtélyes hölgyet. Tedd miniszterelnökké. Keverj a történetbe egy jó adag luxust, meg egy csipetnyi hazugságot. Várj egy hetet, és a titkos recept igazi médiacsemegét eredményez.
Ez történt most Belgiumban. "Marie Arena nem maradhat tovább csendben" - kiabálta a Le Soir címlapjának szalagcíme. Mint kiderült, a királyság négymilliós francia ajkú közösségének miniszterelnöke 275 ezer eurót (68 millió forintot) költött hivatalának felújítására. Azt állította, hogy egy 11 ezer négyzetméteres épületnél nincs ebben semmi különös. Ám a sajtó kiderítette: pusztán kabinetirodájával összekötött lakosztálya, azaz egyetlen szint renoválása emésztett fel ennyit. Így Brüsszel és Belgium déli része - ahol a szociális problémák súlyosabbak, mint az északi Flandriában - egyszerre két dolgon háborodhatott fel. Az irreálisnak tartott költekezésen és a füllentésen. Ezért is szólította fel Arenát a vezető francia nyelvű lap, hogy törje meg hallgatását.
Ez két napon belül meg is történt. A 38 éves szocialista politikusnő a közszolgálati tévében elnézést kért a választópolgároktól, hogy "leegyszerűsítette az üzenetet". Mármint: épületnek nevezett egy szintet. Azt állította, az épület a francia közösségé, ő nem a saját luxusát kereste. Már-már pikáns részletekbe is belement, amikor azt ecsetelte: a beépített zuhanyzó (ára: 6337 euró, azaz másfél millió forint) egy miniszterelnöknél nem a pihenést, hanem a higiéniát szolgálja.
Eric Phillipe, az épület tervezője sem találta kiugróan magasnak a tételekre lebontott árakat. Ugyanakkor maradt kérdőjel - nem is kevés. Hervé Hasquin, az előző, liberális párti miniszterelnök azt mondja, a nyáron ő kiváló állapotban adta át a helyiségeket. Nem érti például, miért és főleg hová "repült" az átszámítva másfél millió forintért vett minisztertanácsi asztal.
És még két dolgot állít az előd. Az egyik: a 90-es évek elején Elio Di Rupo - jelenlegi vallon szocialista pártvezér - szemelte ki az akkori bútorokat, és az idén áprilisban, egy látogatásakor arról beszélt Hasquinnek, milyen örömmel tér vissza "ebbe a szép irodába". Ez valóban fölöttébb gyanússá teszi a történteket, mivel Di Rupo Belgium-szerte híres választékos ízléséről. Hasquin legfurcsább állítása mégis az: Olivier Bontems ellátási igazgató tíz napja kényszer hatására fogalmazta azt a feljegyzést, amely szerint 2003 előtt nem volt költségvetési keret a miniszteri kabinetirodák felújítására.
Di Rupo személye egyébként más ponton is előkerül Marie Arenával kapcsolatban. Annyira, hogy a sajtó már azt is írta róla: a miniszterelnök a pártvezér "női klónja". Tény, hogy mindketten olasz bevándorlók gyermekei, nem a hagyományos szocialista bázist képviselik, és mindketten üstökösként robbantak a belga politika élvonalába. Magánéletüket egyaránt rejtélyesnek tartják.
Arena pályáját most egy bútorcsere akár félbe is szakíthatja. A tanárok, az egyik legfontosabb francia nyelvű érdekcsoport zúgolódik, bár az iskolákra költenének ennyit. Egyelőre a francia ajkú parlament képviselőitől várhatók kemény kérdések arról: miért és főleg hová folyt el a sok pénz? Van, ami még a magyar tudósítónak is különös: minden belgiumi lakásbérlő tudja, milyen aprólékos állapotfelmérést végeznek jól fizetett profik átadás-átvételnél. Kivéve - a jelek szerint - a Surlet de Chokier teret, a brüsszeli politika felső köreit.
Brüsszel, 2004. december
|