Egy apró nagyhercegség
Mir Woelle bleiwe wat mir sin, vagyis:Azok akarunk maradni, amik vagyunk-hírdeti a luxemburgiak hitvallását a fôváros egy régi épületén a felirat. És valóban, ez a sikeres, kicsiny nép, amely egy magyarországi megye nagyságú területen él, méltán lehet büszke ezer esztendôs múltjára, Svájcéval vetekedô gazdagságára.
Sigefroi, az Ardennek grófja 963 virágvasárnapján cserélte el feuleni birtokait a mai fôváros magaslatán lévő kastélyra, s ettől a naptól jegyzi a nagyhercegség saját történelmét. Korábban a rómaiak, Attila hunjai, a kelták járták e vidéket. Valamikor hatalmas vár magasodott Luxemburg, a főváros fölött.

Megépítéséhez számtalan legenda fűződik. Egyik szerint maga az ördög építette, egy másik történet alapján az építô hatalom egy tündérszép hableány, Melusina volt, akit Sigefroi gróf feleségül vett. A legendás várból már csak a romos vártorony maradt meg, körötte festőien, szeszélyesen magasodó sziklák sorakoznak.

Az elsô nagyherceg, Nassaui Adolf nevét viselô hídról gyönyörű panoráma nyílik minden irányba, előttünk a Notre Dame gótikus katedrálisa, és a híres kazamaták. Az egykori erődítményben valamikor 21 kilométeren keresztül haladtak a sziklák mélyében a folyosók, ám a semlegesség kinyilvánítása után lerombolták a három gyűrűbôl álló hatalmas erődrendszert.

Luxemburg egyik jelképe a XIV-XVII. században épült reneszánsz nagyhercegi palota. Minden vasárnap délelőtt 11-kor parádés őrségváltási ceremóniában gyönyörködhet itt a látogató. Az Ardennek karéjában középkori városok, festői falvak húzódnak meg. Mersch, Clervaux, Colmar-Berg, Stolzemburg középkori kastélya révén vált híressé. Ám ha még több pompás épületben szeretne valaki gyönyörködni, annak feltétlenül el kell látogatni a a Hét Kastély Völgyébe. Ha pedig végighajózunk a Moselen, kitárul előttünk a vidék, a luxemburgi borvidéken pedig ódon pincékben kóstolhatjuk meg a a híres auxerroist vagy a finom rizlinget.