A Budapest Fesztiválzenekar telt házas koncertjével szombaton hivatalosan is megkezdődött a december végéig tartó hollandiai magyar kulturális évad: az amszterdami Concertgebouw hangversenytermében a közönség állva ünnepelte Fischer Iván és szimfonikus zenekara, valamint a Bartókot magyarul éneklő belga kórus, a genti Collegium Vocale Bartók- és Sztravinszkij darabokból összeállított produkcióját.

A koncert utáni fogadáson a kissé megviselt benyomást keltő Hiller kultuszminiszter Pro Cultura Hungarica díjjal ismerte el Henry Kammer műfordítói tevékenységét. Kammer professzor Nádas Pétert fedezte fel Hollandiának: Márai, Konrád és Kertész után most őt emlegeti a legnagyobbak között a németalföldi kulturális sajtó.

Nádas körtefája Hágában

Nádas Péter és Ata Kando

A pályáját valaha professzionális fotóriporterként kezdő magyar író az évad keretében fotográfusként is bemutatkozik a holland közönségnek. A hágai Fotómúzeum vengédkurátoraként a 20. század magyar fotóművészetének legjavát felvonultató tárlatot állított össze, a "rokonlelkek" széles merítése a nemzetközileg is ismert nagy nevektől - Robert Capa, Brassai, André Kertész stb. - a személyes kedvencekig terjed.

Nádas külön termet szentelt a Polaroidon sok százszor megörökített gombosszegi körtefájának, és a koncepciójában szereplő nehezen hozzáférhető képek megszerzése érdekében a holland múzeummal való konfrontációtól sem rettent vissza. A holland sajtóban komoly visszhangot kiváltó tárlat megnyitóján megjelent a hollandiában élő Ata Kando (született Görög Etelka) is, akinek 1956-ban, az országból való menekülés közben készített felvételei az egész világsajtót bejárták.

Játék a perspektívával Eschernél

Orosz István anamorfózisa

Hágában, az Escher Múzeumnak átengedett királyi palotában látható Orosz István grafikusművész tárlata. Maurits Escher (1898-1972) holland grafikusművész "matematikai művészete" a perspektívával, a térbeliséggel, a szimmetriákkal játszik, optikai illúziói világszerte ismertek. Orosz valami hasonló diszciplinát művel, de Hans de Rijk, Escher életrajzírója szerint "Escherhez viszonyítva több spontaneitás és felszabadultság érződik a művein". Escher nem tudott képzelet után rajzolni, mindig szüksége volt egy három dimenziós modellre, míg Orosz alakjait spontán, modell nélkül rajzolja.

A kiállított munkák egy része anamorfózis: olyan erősen torzított rajz, amely önmagában is megállja a helyét, de egy bizonyos szögből nézve, vagy valamilyen tükröződő felületen rejtett tartalmak bukkannak elő belőle. Orosz ezt a középkori eredetű műfajt használta arra is, hogy megörökítse mesterét: a Kút című metszetet tükörcilinderben nézve Escher arcképét látjuk.

Nem kellett a nemzeti romantika

Nádasdy Ádám a férfiszerelemről verselt

A Hongarije aan Zee fantázianévvel, paprikapapucsos logóval ellátott magyar kulturális évad programja több szempontból is rendhagyó. Egyrészt óriási mennyiségű produkció utazik: 2004 szeptembere és decembere között 33 holland városban 247 programot mutatnak be, klasszikus, populáris, jazz és népzenét, képzőművészetet, filmet, táncot, irodalmat egyaránt. Hollandia decentralizált ország, ezért a szervezők fontosnak tartották hogy a program minél több településre eljusson. Ráadásul Hollandia az Európai Unió soros elnöke, az évad ezért alkalom a csatlakozás ünneplésére is. A tervezőmunka ugyanakkor már 2002 őszén megkezdődött, 2003-ban pedig - Medy van der Laan holland kulturális államtitkár budapesti látogatásán - a közös szándéknyilatkozatot is aláírták.

Másrészt a résztvevők kiválogatását ezúttal nem csak magyarokra bízták: Török András főkurátor szerint a hollandok nem vevők az országimázsépítő nyomulásra, kurátoraik tanulmányutakon ismerkedtek meg a magyar kultúrával, és gyakorlatilag ők döntöttek arról, mit és hogyan szeretnének bemutatni belőle Hollandiában. Bence Ottó, a Hungarofest Kht. ügyvezető igazgatója szerint ennek is köszönhető hogy a programszerkezet az elmúlt évadokhoz képest jelentősen átalakult, "60-70 százalék az utóbbi egy-két-három évben született kortárs produkció". Török és Bence büszkék újszerű marketingmódszereikre is, a holland vasútállomásokon például óriásplakátok hirdetik az évadot - és erre szükség is van, mert a holland kultúrkínálat zavarba ejtően bőséges, Magyarországról pedig a helyieknek nem sok fogalma van.

Bolygó hollandi

Kicsiny Balázs: Bolygó hollandi

Magyar szemmel merész választásnak tűnik például Kicsiny Balázs installációja. Az évek óta Angliában élő, a szakrális helyszíneket kedvelő művész korábban a Kiscelli Múzeumban is bemutatott, "Bolygó hollandi" című munkája most a leideni Hooglandse-templomban látható. Az éjféli megnyitón kísérteties sötétbe borult templomban csak a földön fekvő, fehér ruhás emberalakok, és a mellettük elszórt fejlámpák világítanak, helyi illetőségű matrózkórus énekel szomorú tengerészdalokat tangóharmonikaszóra.

A művész 1995 óta dolgozik ezen az installáción: tengerész egyenruhába öltöztetett test-öntvények fekszenek arccal az oltár felé, végtagjaik és fejük helyén régi, rozsdás horgonyok. Kicsiny szerint Hollandiában nem volt gond az egyházzal, itt a templomokat bizniszreggelik céljára is kiadják, neki viszont ingyen biztosították a kiállítási teret.

Politikusként megmondjuk

Bár ezt a mostanit az EU-csatlakozásunk örömére is rendezték, a magyar évadok sora nem ér véget hollandiaival: Hiller kultuszminiszter már az oroszországit tervezi, több helyszínen, közte "a magyar őshaza területén". Újságírói akadékoskodásra, miszerint a magyar őshaza pontos helyét a történészek még vitatják, Hiller István így reagált: "Történészként mi is vitáztunk arról hogy hol volt, politikusként viszont megmondjuk."

A holland évad költségvetése A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 350 millió forintot szán az évadra, a Nemzeti Kulturális Alap további 20 millió forintot adott, Budapest főváros 7 millió forinttal járult hozzá, 15 ezer euró pedig egy hollandiai alapítványtól származik. A holland partnerek jelképes díjért bocsátották rendelkezésre a kiállítási és fellépési tereket.

További képeket erre a fotóra kattintva találhatsz: