A Magyar Irodalmat tárgyaló írások Kosztolányi Dezsőről, Márairól, Szabó Magdáról, Parti-Nagy Lajosról, Rakovszky Zsuzsáról szólnak és persze Kertész Imréről is.

A felelős szerkesztő, Veres András először a válogatás szempontjait elemezte. – Mielőtt belevágtam ebbe a vállalkozásba, elkezdtem tanulmányozni azt, hogy mik jelennek meg mostanában Hollandiában és Németországban. Hogy egyáltalán kik azok a magyar írók, és melyek azok a magyar művek, amelyek forgalomban vannak, amelyekről tudnak, amelyekhez kapcsolódni lehet a mi értelmezésünkkel. Nem az én felelősségem, hogy mit fordítottak és mit nem fordítottak, vagy mit fordítottak és sikertelen volt, mert erre is van számos példa. Füst Milán hiába jelent meg kétszer is (a Feleségem történet), és hiába tartjuk nagy műnek egyszerűen teljes érdektelenségbe fulladt Hollandiában is és másutt is. Vagy Csoóri Sándort hiába fordították le, nem szólította meg az ottani közönséget.

Vannak olyan magyar szerzők, akiknek rendkívül nagy a sikerük. Ha időrendbe mennék, akkor az első helyen Konrád György nevét kell megemlíteni, németből fordították le a Látogatót és a Cinkost ami mérséklet sikert aratott. Azonban 89-ben volt egy olyan televízióadás, amikor négy jelentős európai értelmiségit interjúvoltak meg, méghozzá hosszú interjúban, ez több héten át közvetítette a holland televízió, és Konrád György fantasztikus közönségsikert aratott. Olyan sikert aratott hogy utána a Kerti Mulatság c. könyve rögtön tízezer példányban kelt el. Nádas Péter volt a másik, aki hihetetlen nagy sikert aratott az Egy családregény végével, és előbb-utóbb el kellett következnie Kertész Imre megismerésének is. A Kaddis volt az első kötet amit lefordítottak tőle, a Sorstalanság később jelent meg, de nem kellett a hollandoknak a Nobel-díj ahhoz hogy felfedezzék hogy ez nagyon fontos mű, hiszen Anna Frank hazájáról van szó.