Igaz, a jövő fél évben kivételesen - George W. Bush újraválasztott amerikai elnök februári, brüsszeli vizitjének köszönhetően - háromszor is üléseznek a huszonötök állam- és kormányfői. Aláírják ezenkívül az EU-csatlakozási szerződést Bulgáriával és Romániával, március 17-én pedig minden bizonnyal megkezdik a tárgyalásokat Horvátországgal. Macedónia véleményt kaphat tagfelvételi kérelméről.

A nagyhercegség - élén Jean-Claude Juncker kormányfővel, aki kollégái közül a legrégebben tagja az Európai Tanácsnak - három fő feladattal próbál megbirkózni.

A 2007-13-as közös EU-költségvetés. Elvileg 2006 végéig ráér a megállapodás, gyakorlatilag jövő május-júniusra létre kellene jönnie. Júliustól ugyanis a britek a soros elnökök, márpedig a híres-hírhedt brit visszatérítés (évi mintegy 4,6 milliárd euró) felülvizsgálatának ügyében Londontól senki nem várhat építő jellegű együttműködést. A nettó befizető "hatok" (németek, franciák, britek, hollandok svédek, osztrákok), és a ciprusiak nem akarnak a nemzeti összjövedelem (GNI) egy százalékánál többel hozzájárulni. Ez számos tagország és az EU bizottsága számára is elfogadhatatlan.

A stabilitási paktum reformja. Történetesen éppen az eurózóna elnöke, Juncker az unió soros vezetője is. Ez külön kedvezhet a reformra igazán megérett stabilitási és növekedési paktum (az eurozóna "költségvetési bibliája") átalakításának. A fürdővízzel együtt azonban nem öntik ki a gyereket is: maradnak az ún. maastrichti kritériumok, legfeljebb betartatásukat igazítanák jobban a tagországok egyéni sajátosságaihoz.

Lisszaboni stratégia - félidőben. Már a novemberi EU-csúcson szóba került, de csak márciusban szabhatják át az unió versenyképességi programját. Jól látszik, nem lesz tartható, hogy 2010-re a huszonhetek (?) legyenek a világ vezető térsége a gazdaságban és az életminőségben. Vannak, akik a célokat fogalmaznák át, mások szerint azok jók, csak éppen a hozzájuk vezető reformok is évekig tartanak majd.