Belgium hatalmas szomszédai, Franciaország, Németország és Anglia (az Északi Tengeren keresztül) hosszú időn át részesítették előnyben ezt a kis nemzetet, mint kellemes helyet az egymás elleni háborúskodásra. A német törzsek által meghódított, a 7. évszázadban átkeresztelt, és a Frank Birodalom alatt 1100-ben kihasított Belgium élvezte a 14. évszázadban a francia Burgundi Herceg alatti prosperitás és művészeti kibontakozás aranykorát. Ez az időszak Ypern, Brugge és Gent flamand városok textil kereskedelmének virágzását hozta. Az angol versenytársak és egy eliszaposodott folyó miatt Brugge hanyatlásával Antwerpen vált Európa legnagyobb kikötőjévé.

Az aranykor a 15. évszázad közepén kezdett elhalványodni, amikor az Alföldi Országokat (a jelenlegi Belgium, Hollandia és Luxemburg) meghódította Spanyolország, hosszan tartó harcot kiváltva a katolikus vallással szemben. A spanyol fanatikus katolikus II. Fülöp az Inkvizíciót küldte el a katolicizmus kierőszakolására. Sok ezer polgárt börtönöztek be vagy végeztek ki, mielőtt a totális háború kitört 1568-ban. A hollandok felkelése 80 éven át tartott, és végül Hollandia és a szövetséges tartományok kiűzték a spanyolokat. Belgium és Luxemburg spanyol uralom alatt maradtak. Napóleonnak a Brüsszel melletti Waterlooban elszenvedett veresége hozzájárult 1814-ben a Holland Egyesült Királyság kialakulásához, Belgiumnak és Luxemburgnak Hollandiába való összeolvadásához. De a katolikus belgák felkelést robbantottak ki, és 1830-ban kivívták a függetlenséget. Erről egy történelmi cikk:

"Elszánt brüsszeliek harca függetlenségükért

1830. október 4-én Belgium kikiáltotta függetlenségét. Németalföld déli részén olyan gyorsan zajlottak az események, hogy a holland király nem tudott hatékonyan fellépni ellene. Az elszánt brüsszeliek még fazékedényekkel is harcoltak a hollandok ellen.

A Belgica szó már az ókorban is létezett, hiszen a Római Birodalom egyik provinciája volt, azonban mint önálló állam csak 1830 óta áll fenn. Németalföld déli része sokáig a spanyol korona fősége alá tartozott, és amikor a hollandok a 16. század végén elszakadtak Spanyolországtól a déliek akkor is kitartottak a katolikus spanyol uralom mellett – eszük ágában nem volt függetlenedni.

Jelentősebb változásokat a déli területek életében csak a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus hozott 1815-ben, mely Belgium területét a Holland Királysághoz csatolta. Természetesen ez a belgáknak nem tetszett és csak idő kérdése volt, hogy mikor lázadnak fel. A felkelésre nem is kellett olyan sokat várni, hiszen a bécsi kongresszus után 15 évvel, 1830. október 4-én Belgium már ki is nyilvánította Hollandiátától való elszakadását, és kikiáltotta a függetlenséget.

A forradalom gyökerei 1830. augusztus 25-re vezethetőek vissza. A helyszín Brüsszel, ahol a „Théátre de la Monnaie”-ben egy népszerű operát adtak elő, melynek története arról szólt, hogy a nápolyiak fellázadnak a spanyol hatalom ellen. A színházlátogató közönség annyira fellelkesült eme darab kapcsán, hogy az előadás végén először a színpadra, majd azt követően az utcára is kivonultak függetlenségüket követelve.

A politikai okok mellett persze gazdasági tényezők is szerepet játszottak abban, hogy Belgium el akart szakadni Hollandiától. A hivatalokban bevezetett kötelező holland nyelv, a rossz termés, a borzasztóan magas élelmiszerár mind az emberek elégedetlenségét szította.

I. Vilmos holland király 1830. szeptemberében 10 ezer főnyi katonaságot küldött a rebellisek megregulázására. Azonban nem volt olyan könnyű dolguk a hollandoknak, mint ahogyan azt korábban képzelték. Brüsszel lakosai golyózáporral, illetve kődobálással küzdöttek szabadságukért. Mitöbb, állítólag még fazekaikat is bevetették, mint harci eszközt az agresszorokkal szemben. Az emberveszteség nemcsak a déliek oldalán, de a hollandoknál is számottevő volt. Így a holland csapatok pár napon belül kivonultak Brüsszelből - Belgium a függetlenség útjára léphetett.

Belgium királyt is választott, a Sachsen-Anhalt házból való német származású Leopold személyében, aki az alkotmányra történő felesküdésekor a következőket mondta: „Belga vagyok, mert azzá tettetek engem.”

A hollandok persze nem hagyták ilyen könnyen magukat. A két állam konfliktusát csak az 1839-es londoni szerződésben sikerült megoldani. Ekkor Hollandia és Belgium egyaránt aláírta a békét és mindketten elfogadták a felállított határvonalat."

Belgium semleges politikája ellenére a németek megszállták az országot 1914-ben. Egy másik német támadás során 1940-ben három hét alatt a teljes országot megszállták. III Leopold király kérdéses kapitulációja a németek előtt 1950-ben lemondását eredményezte fia, Baudouin javára, kinek népszerű uralkodása 1993-ban ért véget halálával. A gyermektelen Baudouin királyt bátyja, a jelenlegi II. Albert király követte a trónon.

A háború utáni Belgiumot egy olyan gazdasági fellendülés jellemezte, amely később hozzájárult az Európai Közösség (EGK) és az Észak Atlanti Szerződés (NATO) főhadiszállásaivá történő kinevezéséhez. A mai Belgium a diplomaták hatalmas seregének birodalma, és velük eljött az internacionalizmus egy olyan formája, melyet a hatalmas felhőkarcolók és a békés vendégfogadók jellemeznek. Miközben az ország elsőszámú városát erőteljesen felfejlesztették, hogy méltó lehessen Európához, maguk a belgák hagyományőrzők maradtak, és így Belgium mindig a polgáraiból és múltjából fog táplálkozni.